A patella taping hatása a térdízületi propriocepcióra

Cikkfordítás

tape1Bár a patella tapinget szívesen alkalmazzák a fizioterapeuták mint eljárást a patellofemorális fájdalommal rendelkező pácienseknél, a kétely még mindig létezik a mechanizmus hatásosságát illetően. McConnell írta le eredetileg a patella tapinget mint eljárást a patellofemoralis fájdalom kezelésére és azt feltételezte, hogy ez a technika képes megváltoztatni a patella helyzetét, növelni a musculus vastus medialis obliqus izomerejét, és ezáltal csökkenteni a fájdalmat. (…) Mindazonáltal néhány tanulmány azt mutatta, hogy a patella taping segít csökkenteni a patellofemorális fájdalmat, PFPs –ben és patella osteoarthritisben, bár a mechanizmus és a szisztémás előmenetel ismeretlen maradt.

Néhány kutató feltételezése, hogy a patella taping a patella stabilitást érzékelő mechanizmusában játszhat szerepet. A propriocepciónak sokkal nagyobb szignifikáns szerepet gondolnak az akut sérülések prevenciójában és a krónikus sérülések kialakulásában, valamint a degeneratív ízületi betegségekben, mint a fájdalomnak. A mostanában leírt friss minták alapján a perifériáról jövő ingerek az ízületben, az izmokban és a mélyen lévő szövetekben (tudatosan), és ezen ingerek leképezése a központi idegrendszerben, módosítja a motoros kontrollt (tudattalanul).

Propriocepció hiányt találtak az elülső keresztszalag szakadt betegeknél, osteoarthritises térdeknél és krónikus kimenetelű térdeknél. A térd bracek és bandázsok alkalmazása növeli a proprioceptív deficitet. Az egyetlen tanulmány, amikor ellentmondást jegyeznek le a PFPS és a proprioceptív kapacitás között: Prymka és mások szegényebb propriocepciós kapacitást írtak le a chondromalatia patellaes pácienseknél összehasonlítva egészséges alanyokkal, míg Kramer és mások nem találtak propriocepciós deficitet a PFPS pácienseknél sem a teherviselő, sem a nem teherviselő tesztkor. Érdekes mód Prymka és mások rámutattak arra, hogy az elasztikus térdbandázs szignifikánsan növeli a proprioceptív státuszt. A kutatás tervezett mechanizmusa az volt, hogy a bandázs gyorsabban stimulálja a felületi receptorokat a bőrben, ezáltal az ízületi mozgásokat is és ez alapján növeli a feszültséget az izmokban és az ízületi kapszulában. (…) Bár kutatók özöne vizsgálta az elasztikus bandázs és a bracek propriocepció növelő hatását, szimptómás és nem szimptómás csoportokon, nincs értékelhető adat a patella tapinggel kapcsolatban. Egy ilyen tanulmány nem csak segítene feltárni a taping és a bandázs közötti hasonlóságokat, hanem megmagyarázna pár mechanizmust, ami a patella taping mögött van. Ennek a kutatásnak az volt a célja, hogy meghatározza a patella taping alkalmazásának hatását a térd proprioceptív képességére egészséges alanyokon.

Metódus

Alanyok

52 egészséges önkéntes adta a beleegyező nyilatkozatát a kutatásba. 27 nő, 25 férfi, átlag életkoruk 23,2 ±4,6 év volt, átlag BMI 23,3 ±3,7. (…) Mindegyik alany egészséges térdízülettel rendelkezett, kimutatható megelőző sérülés nélkül, és a kísérlet alatt is tünetmentesek voltak. Mindegyik alany saját irányítás alatt állt, a tape nélküli körülményektől kezdve a belső kontrollig.

Módszer

A tesztelés a Biodex 2 Isokinetic Dynamometerrel lett végrehajtva, amely olyan elektromos szögmérővel rendelkezik, ami az 1°-os különbségekre is érzékeny már. A gyártóval megegyezve lett így bekalibrálva. Az adatok feldolgozására a Biodex Advantage szoftvert használták. A tape 10cm széles Hypafix márkájú volt. A nyomásmérő mandzsetta szolgáltatta az egyenrangú szenzoros inputot, minden alanynak a lábszár alsó részére felhelyezve. (…)

Eljárás

Mindegyik alany rövidnadrágban, mezítláb és eltakart szemmel ült a tesztelő székbe, 90°-os csípő felxióval. A jobb lábat választották minden alanynál a tesztelő lábnak, mivel megelőző kutatások azt bizonyították, hogy nincs különbség a domináns és a nem domináns láb propriocepciója között.(…) A nyomásmérő mandzsetta körbevette a lábszárat a tibia „pad” alatt. A mandzsetta 40 Hgmm-re volt felfújva ez biztosította az állandó egyenlő nyomást mindenütt a vizsgálat alatt. A tanulási mechanizmusok elkerülése végett mindegyik tesztelési sorrend és mindegyik körülmény sorrendje véletlenszerű volt az összes alanynál. Mind a 6 vizsgálati körülmény (2 tape-s és 3 tesztes) teljesen véletlenszerű volt. Minden tesztelés után az alanyokat irányították arra, hogy elhagyják az ülést és járjanak körbe a szobában, hogy csökkentsék az esélyét annak, hogy átvigyék a propriocepciós „készültséget” a következő tesztre.

A propriocepció mérése

A propriocepcíót meg tudjuk becsülni és meg tudjuk mérni a mozgásérzés és az ízületi érzet által. Mind a két szemszögből történt a vizsgálat és a propriocepció tesztelések a megelőző tanulmányok által alkalmazott módszerek voltak. A választott módszerek: passzív szögmérés (PAR), aktív szögmérés (AAR) és a passzív mozgásküszöb feltárása (TDPM).

Passzív szögvizsgálat (PAR)

90°-os térdfelxióbol indítva az emelőkar passzívan extendálta a vizsgált lábat ellenállás adása nélkül a 45°-os célszög eléréséig. Ez a szögterjedelem a térdízületi mindennapos mozgásinak teherviselő mozgástartományának felel meg. A passzív mozgatás egy állandó sebességen haladt (2° × s ⁻¹), így limitálva a reflexes izom összehúzódásokat. Az alanyokat megtanították arra, hogy nem akarják önkánt összehúzni az izmaikat, így feltételezhetően nem volt izom összehúzódás. A láb 10 másodpercig volt karbantartva a célszög eléréséig, így lehetővé téve az alanyoknak azt, hogy emlékezzenek a pozícióra. Miután a lábat visszahelyezték a kiinduló 90°-os flexióba, 5 másodperc szünet következett, majd a ciklus újra indult. Ez alatt az idő alatt az alanyok aktiváltak egy kézi vezérlésű stop gombot, amikor úgy érezték, hogy elérték a célszöget. A gomb lenyomása csak egyszer volt engedélyezett, korrigálásra nem volt lehetőségük az alanyoknak. A fok érték rögzült a szögmérő monitoron. Három helyzetérzékelés lett kivitelezve, és az észlelt és a valós fokérték közötti abszolút különbséget kiszámították minden egyes tesztelésre.

Aktív szögmérés (AAR)

Ugyan azok az ülési helyzetek voltak alkalmazva, mint a PAR-nél, csak itt az alanyok aktívan vitték el a lábukat a 45°-os célértékig. A lábat ebben a helyzetben tartották 10 másodpercig, hogy az alanyok memorizálni tudják a helyzetet, majd ezután visszatértek a 90°-os kiinduló helyzetbe. 5 másodperc szünet után az alanyoknak kellett a lábszárukat aktívan egy megközelítőleg állandó (2° × s ⁻¹) sebességgel mozgatni és megállítani ott, ahol azt érezték hogy elérték a célszöget. Az alanyoknak nem volt engedélyezett a korrigálás. Az abszolút különbséget itt is kiszámolták az észlelt és a valós fokértékek között minden egyes kísérletnél.

A passzív mozgási küszöb felderítése ( TDPM)

Ugyan azok az üléshelyzetek voltak beállítva. A dynamométer 90°-os flexióból indította a mozgatást egy állandó (30° × s ⁻¹) sebességen. Az alanyokat arra kérték, hogy jelezzenek a stop gombbal, amikor mozgást vagy a kezdő pozíció megváltozását észlelik. A mozgatás kezdete véletlenszerűen volt késleltetve az operátor által. A hangutasítás el volt fedve, mivel egy fejhallgatóra adták ki az utasításokat. Három egymást követő vizsgálat volt kivitelezve a kezdő pozíciótól.

Patella taping

A patella tapelését a két vezető kutató közül az egyik végezte. Az előbb leírt teszteket elvégezték patella tape jelenlétében is. Az alanyoknak hanyatt kellett feküdni nyugodtan, extendált térddel, a tapet keresztbe helyezték fel a patella központjára. A tape központjának a patella központjához a lehető legközelebb kellett elhelyezkednie, a mediális és laterális patella határvonalakat összehangolva a mediális és lateralis ízületi vonallal. A tapet sem mediál sem laterál irányba nem szabadott meghúzni mivel az alanyoknak nem volt szimptómájuk sem kézzel foghat bizonyíték a patellájuk elmozdultságára. (…) Így a tape hosszúsága a térdízület kerületének 50%-a, amit az alanyok térdén a tape méretével lett megmérve.

Adatfeldolgozás

A statisztikai analízist az SPSS 7.5-ös verziójával végezték. A szignifikancia szintet p<0,05 nél határozták meg. A propriocepció tesztelésére a Wilcoxon pontrendszert alkalmazták.

Eredmények

A Wilcoxon pontrendszer alapján nem merült fel szignifikáns különbség a tape és a tape nélküli vizsgálatok eredményei között. A megelőző kutatások előszeretettel alosztályozták az alanyokat szegény és jó propriocepciós alcsoportokba. Ezek szimpla kategória nevek amik a kapott értékek alapján lettek kiosztva nem pedig az alanyok specifikus diagnózis alapján. Ebben a kutatásban megszerveztek egy analízist annak a kiderítésére, hogy ilyen osztályozás létezik-e az egészséges alanyok között, és hogy a tape kifejezetten segít-e azoknak, akik szegényesebb propriocepcióval rendelkeznek. A PAR vizsgálat célszög értékéhez viszonyítva 5° feletti különbséget 26 alany és 5° alatti különbséget szintén 26 alany jelzett. A Wilcoxon pontrendszer alapján a szegényes propriocepcióval rendelkező alanyoknál szignifikánsan javította a propriocepciót a tape míg a jó propriocepcióval rendelkező csoportnál éppenséggel rontott a helyzetérzékelésen. Ugyan ez az analizálás vonatkozott az AAR-re ahol 19 alany került a szegényes propriocepciós csoportba és 33 a jó propriocepcióval rendelkezők csoportjába. Ismét szignifikáns javulást találtak a szegényes propriocepcióval rendelkezők tapes eredményei és a nem tapes eredmények között, de a jó propriocepcióval rendelkezőknél semmilyen hatást nem mutattak ki.

Összegzés

A kutatásból arra következtettek, hogy a jó propriocepcióval rendelkező egyéneknél a Tapeing alkalmazása nem hoz változást. Azonban azoknál az egészséges pácienseknél, akik a gyenge csoportba tartoztak az aktív és a passzív boka reprodukció során a patella Tapeing propriocepció javulást biztosít. További vizsgálatok szükségesek, hogy körüljárhatóvá váljon a Tapeing patellára gyakorolt hatása valamint a propriocepciót és a patelláris fájdalmat befolyásoló tényezője.

A cikk közlése óta több mint 11 év telt el, de a mai napig a „tape-technika” hatásosságát alátámasztó, fontos közlemény szerepét tölti be. Napjainkig folyamatosan folynak, folytak különböző kutatások a témában, s a technika már jó ideje jelen van a neurológiai rehabilitációban, a reumatológiában, a traumatológiában, a neurodinamikában, az ortopédiában, a sport rehabilitációban és a prevencióban is! Célom, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon ez a kiegészítő kezelési lehetőség, hiszen azt tudni kell, hogy a megfelelő gyógytorna nélkül, ezen módszer hatásfoka is lényegesen csökken! Néhány képpel szeretném illusztrálni a tape-ben rejlő lehetőségeket, annak alkalmazását a tornáim alatt és után.
tape1
A bal oldali delta és a jobb oldali m. latissimus dorsi tapelésének egyik formája, tonizálás céljából.

tape2
A bal oldali m. quadriceps tapelésének egyik lehetősége, a patella stabilizálása és az izom középső hasának tonizálása céljából.

Készítette:
Kristóf Katalin
gyógytornász
2013. június 22.

Forrás: The Effects of Patellar Taping on Knee Joint Proprioception Michael J. Callaghan*; James Selfe†; Pam J. Bagley†; Jacqueline A. Oldham* Journal of Athletic Training 2002;37(1):19–24q by the National Athletic Trainers’ Association, Inc www.journalofathletictraining.org

2013-06-25
Címkék:

Hozzászólás beküldése

E-mail cím nem jelenik meg. A kötelező mezőket *-ggal jelöltük

*
*

Iratkozzon fel
blogértesítőnkre,
hogy elsőként értesüljön írásainkról!