Mozgásszervi betegségek időskorban II. rész: az elesés veszélye, csontritkulás, csonttörések

1

Az időskor számos rizikóállapotot hordoz magában. Mivel a biológiai öregedés nem előzhető meg, legfeljebb lassítható, ezért az öregedéssel járó új veszélyforrások megjelenését mind az időseknek, mind családtagjaiknak el kell fogadniuk. Az egyik legfontosabb és legtöbb problémát okozó változás a mozgásképesség, a mobilitás hanyatlása, az elesés valószínűségének megnövekedése.

Az előrehaladott korú személyek számára egy esetleges elesés sokkal kisebb hatásokra bekövetkezhet, és komoly következményekkel járhat, mint fiatalabb korban.

Az elesés okai lehetnek:
• fájdalomból vagy egyéb okból adódó mozgáskorlátozottság,
• a látás és hallás romlása,
• szédülés, egyensúlyproblémák vagy hirtelen, pillanatnyi eszméletvesztés,
• gyógyszerszedés, alkoholhatás
• a környezet nem megfelelő kialakítása.

Az elesés veszélyére fokozottan figyelmeztető jel lehet a gyógyszerszedés (négy vagy több készítmény egyidejűleg), előzőleg történt elesés, heveny kórállapot, krónikus mozgásrendszeri betegség.

Az eleséseknek az idős ember fizikai állapotától, egyéb betegségétől függően rengeteg következménye lehet. Az esetleges következmények és a csontritkulás között szoros összefüggés van.

Csontritkulásnak, más néven osteoporosisnak nevezzük a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését, amely fokozott törékenységgel, a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. A betegség neve is azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont.

A felnőttkori csontszövet megfelelő szerkezetét, tartását a csontképzési és csontbontási folyamatok összehangolt működése biztosítja. A csonttömeg az életkortól függően változik, fiatalkorban a csont tömegét növelő építő folyamatok vannak túlsúlyban, később az arány megfordul. A csontszövet állománya 25-30 éves korig gyarapszik, majd tömege fogyni, gyengülni kezd.

A betegség világszerte több százmillió embert érint, Magyarországon a lakosság 7-10%-át sújtja. Az érintettek száma az átlagéletkor kitolódásával nő, a diagnosztikai és terápiás módszerek fejlődésének köszönhetően azonban a felismert esetek gyakorisága is nő. A változás korában szinte minden harmadik nő és az időskorúak jelentős része szenved ebben a betegségben. Nőknél négyszer gyakoribb, mint férfiaknál. Évente ezer nő közül 50-70-nél következik be csonttörés, ami a férfiak eseteinek 8-10-szerese. Élete során kb. a nők fele szenved el csontritkulásra visszavezethető jelentős csonttörést.

2

A csontritkulás kezelésében legalább akkora szerepe van a mozgásterápiának, gyógytornának, mint a gyógyszeres kezelésnek, illetve a vitaminok és nyomelemek megfelelő pótlásának. A rendszeresen végzett izomerősítő torna fokozza a csontok ásványianyag-tartalmát. További hatása: a gerinc alaki változásainak megakadályozása, illetve a már kialakult elváltozások esetén azok javítása. A rendszeresen erősített hát- és hasizomzat mintegy természetes fűzőként veszi körül a gerincet, javítja tartását, csökkenti a feszülésből származó fájdalmat és védi a csigolyákat a különböző külső erőkkel szemben, csökkentve a törések kialakulásának veszélyét. Az egészséges izomzat kifejlesztésére és fenntartására rendszeres torna végzése szükséges. A tornát végezhetjük csoportosan, vagy egyénileg, de mindenképpen gyógytornász vezetésével. Legfontosabb a naponta, rendszeresen végzett speciális gyógytorna, mely kiegészíthető víz alatti tornával és úszással is. A fájdalom, izomfájdalmak enyhítésére fizikoterápiát, jégpakolást, masszázst alkalmaznak.

Elesés következtében a csontritkulásos törések típusos helyei a csípő, a gerinc, a medence, a felkar és a csukló. A csontritkulás leggyakrabban a hát alsó és deréktáji szakaszait érinti. A csigolyák jelentéktelen traumára (pl. tüsszentés, lehajolás, kisebb tárgy felemelése) is összeroppanhatnak, sőt, súlyos esetben akár magától a test súlyától is. Ha egyszer már történt ilyen törés, az ismételt előfordulás esélye nagyobb. A combnyaktörést leginkább esés okozza.

3

A csonttörések kezelésének célja a legrövidebb idő alatt és a legkevesebb szövődménnyel járó gyógyulás, amelyet követően a csont funkciója a lehető legnagyobb mértékben áll vissza. A kezelés módja az esetek döntő többségében konzervatív vagy műtéti lehet.

A csonttörések utáni műtétet követően gyakran 1-2 hétig kórházi kezelés szükséges, a törés helyétől, a műtét típusától függően. Általánosan azonban elmondható, hogy a műtétek után minél hamarabb el kell kezdeni az adott ízület mozgatását, természetesen a szakorvos utasításai alapján, gyógytornász vezetésével. A gyógyulás hosszadalmas folyamat, gyakran hónapokig eltart. A gyógytornát érdemes otthon is folytatni, miután betanultuk a gyakorlatokat, de még eredményesebb, ha a szakembert kihívjuk otthonra, és a kezelés továbbra is szakszerű felügyelet alatt zajlik.

4

Csányi Luca

Gyógytornász

 

 

Forrás: http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/3042/mozgasproblemak-es-idoskori-eleses

http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/csontritkulas/364

2016-03-02
Címkék:

Hozzászólás beküldése

E-mail cím nem jelenik meg. A kötelező mezőket *-ggal jelöltük

*
*

Iratkozzon fel
blogértesítőnkre,
hogy elsőként értesüljön írásainkról!