Mozgásszervi betegségek időskorban III. rész: Az artrózis

Az artrózis (arthrosis), vagy más néven ízületi porckopás, a fejlett országokban az ízületi
problémák leggyakoribb formája, és az egyik leggyakoribb oka a rokkantságnak.

Leggyakrabban a csípő- és térdízületet és a kéz kisízületeit érinti. Nem keverendő össze a
gyulladásos ízületi betegségekkel. A degeneratív ízületi betegségek körébe soroljuk. Nem
kizárólag az idős emberek betegsége. Az ízületi porc kopása előfordulhat már a 30. életévtől
is, az életkor előrehaladtával azonban gyakorisága nő. Röntgenfelvételen a 65 év felettiek
csaknem 70%-ánál kimutatható valamilyen ízületi kopás.

Az artrózisban szenvedő betegeknél az ízületeket borító porc elvékonyodik, töredezetté válik,
majd lassan felszívódik. A test bármelyik ízületét érintheti a betegség.
Az ízületi porcban a leépülési folyamat gyulladás nélkül megy végbe, így az artrózis sokáig
nem válik észlelhetővé. A fájdalom már előrehaladott állapotban jelentkezik, amikor a
gyulladást okozó anyagok az ízületi tok gyulladását eredményezik, és az ízület megduzzad.

A leggyakrabban érintett ízületek

Teherviselő ízületek: Azok az ízületek, amelyek a testtömeg nagy részét hordozzák – így a
csípő, a térd és a boka – esnek a leggyakrabban a betegség áldozatául. Ahogy az évek során az
ízületet borító porc folyamatosan kopik, krónikus fájdalom, illetve kényelmetlenségérzés
alakul ki állás és járás közben. Ezekhez az ízület duzzadása is társulhat, mely különösen a
térdre jellemző.

1

  • Ujjak: Az ujjakat érintő artrózis korai fázisában, az ujjízületek különösen fájdalmasak és merevek. Idővel a fájdalom csökken, viszont az ízületeken csontos kinövések keletkeznek, amelyek korlátozzák azok mozgását. Ezek a csontos csomók családi halmozódást mutatnak, de gyakrabban alakulnak ki nőknél, mint férfiaknál.
2

Az artrózis által okozott elváltozások az ujjakon

  • Gerinc: A gerinc ízületeinek degenerációja derék, és nyaki fájdalomhoz, illetve merevséghez vezethet.

A kialakulás okai
Az artrózis pontos oka nem ismeretes. Feltételezik, hogy több tényező együttes jelenléte járul hozzá a kialakulásához:
-genetikai tényezők
– a porc természetes elöregedése
– túlsúly
– ízületi túlterhelés (nehéz fizikai munka, élsport)
– sérülések (szalag-sérülések, törések)
– gyulladások
– sebészeti beavatkozások
– anyagcsere betegségek (köszvény)

Mit tehetünk az artrózis ellen?
A legfontosabb a megelőzés. Egészséges étrenddel, a rendszeres testmozgással optimális lesz a testsúlyunk, amely nemcsak az artrózis prevenciójának, hanem a megfelelő közérzetnek és a fájdalommentes, egészséges életnek egyaránt az alappillére (elsődleges prevenció).
A másodlagos prevenció keretein belül, a már elszenvedett károsodások megfelelő kezelésével, törekedni kell az ízület eredeti állapotának helyreállítására, a korai elváltozások kezelésére.
A harmadlagos megelőzés célja, a kialakult anatómiai elváltozások következtében, az állandósult fájdalom, a mozgáskorlátozottság további súlyosbodásának megakadályozása, valamint ezek mértékének csökkentése.
Az artrózis esetében a gyógyszeres terápia általában a köznyelvben „porcerősítőként” ismert gyógyszercsoport alkalmazásával valósul meg. A porc anyagcserére kedvező hatása miatt egy hosszútávú kondroitin-szulfát kezeléssel az artrózis továbbfejlődését lassíthatjuk, vagy állíthatjuk meg. A kondroitin-szulfát kezelés csökkenti a porclebontó enzimek aktivitását és egyben gyulladásgátló szerepe is van. Emellett fontos megemlíteni a glükozamint, és az MSM-et. Kevesen tudják azonban, hogy -mivel a porcszövet alacsony megújulási képességgel rendelkezik- a porcokat ezek a készítmények sem építik vissza, csak rugalmasságukat segítenek megőrizni, szinten tartják az állapotot, ezért a leglényegesebb a porckopás megelőzése lenne.
A nem-gyógyszeres terápia alapját a mozgásterápia képzi. Ez magában foglalja a megtanult és napi rendszerességgel végzett speciális gyógytorna gyakorlatokat, melyeket ki lehet egészíteni úszással, kerékpározással. Nem szabad megfeledkezni a segédeszközök alkalmazásáról sem, melyek védik vagy rögzítik az érintett ízületet (járóbot, cipőbetét az alsóvégtagok hosszának kiegyenlítésére, stb.), illetve a mindennapi életet könnyítik meg (zuhanyzószék, WC magasító, stb.).
A gyógytorna minden formája hasznos az ízületi kopások terápiájában. A hangsúlyt az izomerő növelésére (izometriás gyakorlatok segítségével), az ízület mozgástartományának növelésére, fenntartására, valamint az egész szervezetünk állóképességének javítására helyezik (dinamikus gyakorlatok). Időskorban ezeket a gyakorlatokat egyénre szabott egyensúlyfejlesztő gyakorlatokkal is ki kell egészíteni, hogy az önálló (akár segédeszközzel való) járás minél biztosabb legyen.

A fizioterápia egyéb eszközeivel, vagyis a fizikóterápiával is lehetőség nyílik a fájdalomcsillapítást és az izomlazítást segíteni.
A pszichés és szociális rehabilitáció fontos részét képezi az artrózis kezelésének, mivel a betegség nem pusztán fájdalommal és mozgáskárosodással járó tünetegyüttes. A kialakuló panaszok következtében a beteg általában nem szorul szoros segítségnyújtásra, de a tünetei kihatnak az egész életmódjára, a munkavégzésre. Mindezek miatt elengedhetetlen a rendszeres kapcsolat fenntartása, a beteg részletes felvilágosítása a kórkép természetéről, a gyógyulás lehetőségeiről.

Csányi Luca
Gyógytornász

Forrás:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/mozgasszervi_betegseg/6766/arthrosis-rehabilitacioja
http://blog.mfor.hu/egeszsegmustra/3496.html
http://www.webbeteg.hu/cikkek/mozgasszervi_betegseg/304/artrozis-izuleti-porckopas

2016-07-18
Címkék:

Hozzászólás beküldése

E-mail cím nem jelenik meg. A kötelező mezőket *-ggal jelöltük

*
*

Iratkozzon fel
blogértesítőnkre,
hogy elsőként értesüljön írásainkról!