Parkinson – kór és kezelése a házi betegellátásban

A Parkinson – kór mind a mai napig egy ismeretlen eredetű krónikus kórkép. Jellemzője, hogy úgynevezett Lewy – testek jelennek meg olyan idegsejtekben, melyek főként az agytörzs egy dopaminban gazdag területén találhatóak. Ezek a sejtek a betegség során lassan elhalnak, aminek következménye, hogy csökken a szervezet dopaminszintje.

 

Mindez azért jelent problémát, mert a dopamin felelős többek között a normális mozgás szabályozásáért. Ez az átvivőanyag csökkenés pedig a következő tüneteket okozhatja:

➢    Nyugalmi tremor (pilulasodrásra vagy pénzszámoló mozgásra emlékeztet)
➢    Akinézis (helyzetváltoztató mozgások nehezítetté válnak)
➢    Rigor (az izomzat tónusa fokozódik)
➢    A fent említett három fő ismertetőjelen kívül, még egyéb testi és pszichés tünetek is előfordulhatnak (görnyedt testtartás, apró léptű csoszogó járásforma, felületes légzés, halk / monoton / elkent beszéd, mimikátlan arc, megváltozott íráskép, depresszió, szorongás, memóriazavar)

Az eddig leírtak alapján tehát egy meglehetősen összetett terápiára van szükség, amiben a gyógyszeres / műtéti kezelés az elsődleges, de alapvető része a gyógytorna is (itt is meghatározó tehát a megfelelő kooperációs készség), amit bővebben mutatnék be a továbbiakban.
A házi betegellátás keretén belül végzett mozgásterápiás kezelés a legoptimálisabb (a testi tüneteket tekintve) ebben a kórképben szenvedők számára, mivel meglehetősen nagy problémát jelent számukra – a megváltozott mobilitás következtében –  a területileg illetékes szakrendelő felkeresése. Éppen ezért sok esetben csak a terapeuta szakmai tudásán, kreativitásán múlik – a megfelelően megtervezett kezelési terv mellett – az, hogy tud-e olyan manuális technikákat, gyakorlatokat, amelyek segítségével helyettesíteni tudja egy tornaterem felszereltsége adta egyéb lehetőségeket.
A gyógytornásznak elsőként mindig arra kell odafigyelnie, hogy egyénre szabott terápiás programot állítson össze. Ennek főbb szempontjai:

➢    Beteg életkora
➢    Kórkép súlyossága
➢    Gyógyszer dozírozása
➢    Környezeti lehetőségek
➢    Szociális helyzet

A fent leírt szempontok alapján összeállított mozgásterápia feladata pedig, hogy enyhítse a tüneteket és ezáltal javítsa az életminőséget, illetve csökkentse a betegség progresszióját. Mindez a következő fizioterápiás eljárásokkal érhető el:

➢    Manuális technikák: passzív kimozgatás, masszázs (merevség oldására)
➢    Automatikus mozgást facilitáló technikák (helyzetváltoztatás könnyebbé     tételére)
➢    Járást kísérő automatizmusokat kiváltó-, aktív járás előkészítő-,     járógyakorlatok (járás fejlesztésére)
➢    Koordinációs és egyensúlygyakorlatok (kóros tartás-, és mozgásminták     megtörésére)
➢    Légzőtorna, arcizmok erősítése, írás gyakorlása

Végezetül meglehetősen fontos elemei a rehabilitációnak – főként hogy házi betegellátásról van szó – a lakásban használandó segédeszközök. Ezeknek egy része a mindennapi élettevékenységeket, más része a mobilitást segíti elő. Ily módon a fürdőszobába érdemes beszerezni fürdőkádülőkét, csúszásgátlót. A lakásban a bútorokat célszerű úgy elrendezni, hogy azok segítsék a beteget a mozgásban. Az öltözködésben pedig nagyon praktikus gombok, cipőfűző helyett tépőzárat használni.

Az első kép elérhetősége: www.webmd.com
A második kép elérhetősége: www.thecamreport.com

Máté Attila

Gyógytornász

2014-01-09

Hozzászólás beküldése

E-mail cím nem jelenik meg. A kötelező mezőket *-ggal jelöltük

*
*

Iratkozzon fel
blogértesítőnkre,
hogy elsőként értesüljön írásainkról!